Richter Júlia: A trauma öröklődik, de feldolgozható
Richter Júlia szakpszichológus, a Traumaközpont szakmai vezetője, még egyetemi évei alatt kezdett el érdeklődni a traumatikus eseményeken átesett személyek és családjaik pszichológiai segítségnyújtása iránt. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Veiszer Alinda a már mozikban futó Kincs a múltból kapcsán többek között arról, mi a különbség az első, a második és a harmadik generációs holokauszttúlélők megélései között.
A Mozinet új bemutatójában a holokauszt-túlélő Edek (Stephen Fry) negyvenöt éve Amerikában él és esze ágában sincs visszalátogatni gyerekkora helyszínére, Lengyelországba. Lánya, Ruth (Lena Dunham) a rendszerváltás után viszont rábírja apját, hogy együtt szembenézzenek a családi múlttal. Ruth titkos célja, hogy eljussanak Auschwitzba és megértse Edek érzelmi zárkózottságát. Az egész országot átszelő utazás lehetőséget biztosít a párosnak, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz.
„Volt az a fajta stratégia, hogy „ne nézzünk hátra”, így a múltjukat, az identitásukat szinte teljesen megtagadták, nem beszéltek róla a lányuknak. És azt gondolták, hogy ennek nem lesz benne lenyomata. És ez a film megmutatja azt, hogy mégiscsak lesz lenyomata.”
Richter elmondja, az első generációs túlélők afféle gyakorlata, hogy lezártnak tekintik, nem néznek vissza a múltra, és ezzel akarják megóvni a gyerekeiket, tipikusnak tekinthető. De fontos kiemelni, hogy ennek ugyanúgy meglesz a lenyomata a következő generációban. Elmesél egy konkrét történetet is egy zsidó családról, ahol két generációval a második világháború után is egy sajátos szabály volt, hogy szombaton nem porszívóznak, mert az a keresztény pihenőnap. És aki aznap dolgozik, lelepleződhet, mint zsidó.
„Ebben a filmben azt látni, hogy ez a lány valahogy el van akadva az életében, és hogy azt a fajta identitást, saját jogon létezést addig nem tudja megengedni magának, amíg nem tudja valahogy ezt a folytonosságot megteremteni. Hiányzik neki az a fajta folytonosság, amit nem tud a családjáról, csak azt tapasztalja, hogy van egy eszméletlen fájdalom otthon, és nem tudja, hogy ez miért van.”
A generációk együttéléséről azt is elmondja Richter, hogy a szülők kifejezetten nehéz helyzetben voltak a gyereknevelést illetően. Egyrészről a poszttraumás stressz miatt az idegrendszerük folytonosan ki volt élezve a túlélésre, másrészről a múltjuk elzárásával próbálták megóvni a gyerekeiket. Ezeket a kapcsolódási mintákat gyakran a második generációsok is továbbvitték, úgy, hogy sok esetben nem is tudták, mi is pontosan a családjuk óriási traumája.
Támogassátok a Traumaközpontot, hogy segíteni tudjanak traumafeldolgozásban azon rászorulóknak, akik nem engedhetik meg maguknak a terápiás ellátást. Vállalati partnereknek is számos témában nyújtanak képzéseket, tréningeket, legyen szó a mentális egészség fontosságáról, stresszről vagy kiégésről, melynek bevételét szintén a fenti célra fordítják. Nonprofit szervezetként örömmel veszik ha célkitűzéseikhez Ti is hozzájárultok – a Traumaközpontról és a támogatási lehetőségekről weboldalukon találtok bővebb információt.
A Kincs a múltból már a mozikban!
A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.
