Vajdovich Györgyi: “Az állam nem ezt a nőképet szeretné látni”
Vajdovich Györgyi filmtörténész, filmesztéta, az ELTE Filmtudomány tanszékének oktatója, az Enigma és a Metropolis folyóiratok munkatársa. Főbb kutatási területei közé tartozik az indiai film. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért filmkritikus a már mozikban futó Minden, ami fénynek tűnik kapcsán többek között arról, hitelesen mutatja-e be Indiát a film, vagy hogy milyen az indiai rendezőnők helyzete ma.
A Mozinet legújabb bemutatója lírai gyengédséggel mesél női sorsokról az örök nyüzsgő és színes Indiában. A harmincas éveiben járó Prabha nővérként dolgozik Mumbaiban. Bár évek óta nem beszélt a Németországban dolgozó férjével, a kételyek gúzsba kötik, és nem engedik továbblépni. Lakótársa a nála fiatalabb Anu, aki hiába próbálja szerelmével megélni a szabadságot, hitbéli különbségeik megnehezítik kapcsolatuk kiteljesedését. A nagyvárost és a mindennapi élet forgatagát hátrahagyva, harmadik nőtársukkal, az özvegy Parvaty-val elutaznak egy szigetre, hogy szembenézzenek legnagyobb félelmeikkel: a gyásszal, elengedéssel és az elfogadással.
„Ez egy állami szerv, amiben tizenhárom idős férfi ül, és két női filmrendezőnek a női tematikájú filmjéről kellett dönteni.”
A film nemzetközi sikerével kapcsolatban Vajdovich elmondta, hiába a Cannes-i nagydíj és a pozitív kritikák világszerte, az Oscarig sajnos nem véletlenül nem juthatott el a Minden, ami fénynek tűnik. Az indiai állami szervezet, ami a nemzetközi kategóriába nevezhette volna a filmet, vélhetően nem volt kiegyezve azzal a nőképppel, és társadalmi üzenettel, amit a film közvetített. Az indoklásukba viszont csak annyi került, hogy mivel a filmet Franciaországból finanszírozták, így nem tekinthető indiai filmnek.
„Szerintem az egy nagyon tipikus indiai helyzet, hogy férjhez adnak egy előre elrendezett házassággal, valakihez, akit egyáltalán nem ismersz, és utána a férj azonnal elmegy külföldre dolgozni. Egyáltalán nem találkoztok, és a nő egy megfeneklett állapotban van: van is férje, meg nincs is, de nem is kezdeményezhet semmi újat, mert Indiában egy házas hindu nő, az nemhogy házasságtörésen nem gondolkodhat, de válásra sincs esélye. Ráadásul gyereke sincs, ami az indiai társadalomban egyfajta szégyen.”
Vajdovich szerint a mainstream Bollywoodtól eltérően nagyon pontosan ábrázolja a film az indiai nők sokszor rendkívül nehéz helyzetét ebben a kifejezetten konzervatív társadalomban. Nem csak az elrendezett házasságot jeleníti meg, de szó esik benne a muszlim-hindu szerelem tabusításáról, és az elmagányosodásról is.
A Minden, ami fénynek tűnik már a mozikban!
A film adatlapja és a moziműsor itt elérhető.
A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.
