Szalai Károly több neves magyar játékfilm és dokumentumfilm, köztük az Oscar-jelölt Testről és lélekről, vagy a tavaly nagy sikerrel bemutatott Kix vágója, de idén érkezik a mozikba legújabb munkája, a szintén Enyedi Ildikó által rendezett Csendes barát. Emellett egyetemi oktatóként is aktív, és tagja az Amerikai és Európai Filmakadémiának is. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért a már mozikban futó Háttérzene államcsínyhez című dokumentumfilm kapcsán többek között arról, mi a különbség a játékfilmek és a dokumentumfilmek vágása között.
A Mozinet legújabb bemutatója, a Háttérzene államcsínyhez összehozza a hidegháborút, a posztkoloniális Afrikát, a nyugat-európai politika kétszínűségét, a faji megkülönböztetést és minden idők legnagyobb dzsesszzenéit. Az 1960-as év „Afrika éveként” került be a történelemkönyvekbe. A kontinens több országa ekkor nyerte el függetlenségét a gyarmatosító hatalmaktól, és vált az ENSZ tagjává. Ezzel egyidőben elindult a verseny, melyik politikai blokk – a nyugat vagy a Szovjetunió – tudja magához csábítani a frissen alakult országokat, köztük az egyik legfontosabbat és legnagyobbat: a Kongói Demokratikus Köztársaságot. Az ország első demokratikusan megválasztott miniszterelnöke Patrice Lumumba volt, akit az amerikai és belga vezetők túlságosan szuverénnek tartottak, és mindent megtették, hogy elmozdítsák a helyéről.
„Az ember csak beleesik ebbe a filmbe, mint a nyúl üregébe, és két és fél óra után kiesik, és azt érzi, hogy »Wow, mi volt ez? Úristen!« Szóval elképesztő vágói izgalom ez a film.”
Adja magát, hogy ezt a filmet Szalai egy vágó szemével nézze, mert a Háttérzene államcsínyhez egy igazi montázs-kavalkád. Archív audiovizuális és zenei anyagok ritmusos mozaikja, ami egy kevéssé tárgyalt történelmi eseményt mesél el a hidegháború időszakából. Szalai szerint a néző agyában egy folyamatos, önmagát újra és újra fölülíró narrációban áll össze a történet, ami egy elvarázsoló élmény.
„Ez a klasszikus kérdés, hogy kinek a szeme a kamera, kinek a füle a mikrofon, és kinek a lelkéből szól a zene?”
A dokumentumfilmek és játékfilmek vágása és formai megoldásai között Szalai szerint egyre szűkebb a határvonal, a dokumentumfilmek ugyanúgy karaktereken keresztül, érzelmi regiszterekben akarnak hatni nézőre, mint a játékfilmek. És a játékfilmekben is gyakran előfordul, hogy a vágószobában teljesen újraírásra kerül a sztori.
„Van az a mondás, Churchill mondta, hogy aki tiszteli a törvényeket, meg szereti a kolbászt, az ne legyen kíváncsi arra, hogy hogyan készülnek.”
Arra a kérdésre, ki szokott-e járni a forgatásokra, Szalai elmondja, az ő vágói attitűdjének nem tesz jót, ha látja a nyersanyag elkészülését. Kell egy bizonyos távolság az anyagtól, hogy könnyebben hozhasson meg olyan döntéseket, mi kerül kivágásra és mi nem.
A Háttérzene államcsínyhez már a mozikban!
A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.
