„Lenyúltuk Erdélyt” – mondja egy román szereplő
Tompa Andrea író, színikritikus, számos jelentős kortárs magyar regény szerzője, aki műveiben rendszeresen dolgozza fel az erdélyi lét sokrétegű tapasztalatait. A Mozinet Nagylátószög új epizódjában Kovács Gellért filmkritikus beszélget vele arról, hogyan jelenik meg mindez a Kontinental ‘25 című alkotásban, és hogyan reflektál a film a mai erdélyi és közép-kelet-európai világ helyzetére.
A Mozinet új bemutatója, a Kontinetnal ‘25 a mai Kolozsváron játszódik. Egy román hajléktalan öngyilkosságot követ el, miközben egy magyar végrehajtó (Orsolya – Tompa Eszter) próbálja rávenni, hogy hagyja el a jogosulatlanul használt pincét, aminek a helyére egy új luxushotelt akarnak építeni. Orsolya összeomlik, lelkiismeretfurdalástól hajtva járja a várost. Újra és újra előadja történetét kollégáinak, barátainak és ismerőseinek, a helyenként abszurd találkozókból egy feszültségekkel teli társadalom képe rajzolódik ki, ahol mindenki az önigazolást keresi.
„Én román filmben magyar főszereplőt, etnikailag magyar főszereplőt nem láttam.”
Tompa Andrea a Kontinental ’25 kapcsán kiemeli, hogy a magyar származású szereplő komplexitása nem csupán etnikai szempontból érdekes, hanem azért is, mert a karakter vegyes házasságban él, románul beszél, és időnként magyar szavakat használ. Román filmben magyar etnikumú főszereplőt szinte sosem látott, magyar színészek inkább román szerepeket kapnak.
„Nem képzelhető el ez a beszélgetés így, két ember között, de egy film lehetővé teszi, hogy kimondódjanak teljesen váratlan dolgok: „Igen, lenyúltuk Erdélyt” – mondja a román szereplő.”
Tompa elmondja, Radu Jude filmjeiben a valóságot nem szó szerint követik, hanem egyfajta finom felnagyítással, groteszk vagy hangsúlyos elemekkel dolgoznak. A film lehetővé teszi, hogy a szereplők olyan, váratlan dialógusokat mondjanak ki, amelyek a valóságban talán elképzelhetetlenek lennének. Példaként említi, hogy a román szereplő ironikusan azt mondja, lenyúlták Erdélyt, miközben a háttérben magyar történelmi utalások, például Márton Áron szobra látható.
„Az egyik izgalmas jelenetben egy ételfutárral találkozik a főhősnőnk, és kiderül, hogy valaha a hősnőnk egyetemen tanított, és ez a fiú a tanítványa volt. Most képzeljünk el egy jogot végzett fiút, aki ételfutárként dolgozik.”
Tompa szerint a film a szereplői nem valódi megoldást keresnek a problémáikra, hanem inkább indokot arra, hogy fenntartsák a rendszert és ezzel túléljenek benne. A film bemutatja, hogy Kolozsvár népszerű és drága város lett, tele ételfutárokkal. Ez is lehetőséget teremt az etnikai feszültségek bemutatására: a többnyire bevándorlók által végzett futár szakma román képviselője hazája színeit viseli, hogy ne kerüljön összetűzésbe az autósokkal.
A beszélgetésben szóba kerül még:
- Erdély többrétegű identitása
- A román–magyar együttélés kimondatlan szabályai
- A film kapitalizmuskritikája
- Kolozsvár atmoszférája és múltja
- A hatalom, erőszak és túlélés motívumai
