Punyi-Jevuczó Diána, azaz Fonóasszony: „Ha összegyűlnek a nők, ott bölcsességek fognak elhangzani”
A Vermiglio – A hegy menyasszonya premier előtti vetítésén, november 17-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban Gyárfás Dorka beszélgetett Punyi-Jevuczó Diánával, ismertebb nevén Fonóasszonnyal, a film által felvetett témák kapcsán.
A Mozinet új bemutatójában az Alpok festői szépségű, csendes falujában, Vermiglióban játszódik. Itt keres menedéket a második világháború elől bujkáló szicíliai katona, Pietro. Megérkezése felforgatja az egyébként zárt közösség, különösen a helyi tanító családjának mindennapjait. A családfőnek határozott elképzelései vannak lányai jövőjéről, de Pietro megjelenése ezzel ellentétes láncreakciót indít el. A legidősebb lány, Lucia, beleszeret a múltját titkoló fiúba.
Punyi-Jevuczó DiánA szerint a film arra mutat rá, hogy a régi világ eltűnt, de a benne rejlő tudás ma is létezhet, csak tudatosan kell újraértelmeznünk.
„Ezért van nekünk nagyon nehéz dolgunk most, mert pontosan a nukleáris család miatt nem nagyon kevés mintát tudunk begyűjteni. (…) Mindenkinek magában meg kell azt találni, hogy őt hogy szólítja meg a hagyomány”
A beszélgetés központi témája az volt, hogy mi maradt a hagyományos női szerepekből, közösségekből és rítusokból, amelyek az egykori falusi életben születéstől halálig kísérték az embert. Fonóasszony szerint a modern, városi életből épp azok az elemek hiányoznak leginkább, amelyek a filmben megjelennek: az együtt élő generációk, a kézzel végzett munka meditatív ritmusa, a közösségi intimitás és a természet ciklusainak figyelése.
„Sokszor nem is tudták, hogy mit miért csinálnak, csak azért csinálták, mert tudták, hogy úgy szokás, úgy kell csinálni. Nekünk megvan az a repülőnk, amivel felülről erre ránézhetünk, hogy miért csináljuk úgy?”
A beszélgetés kitért arra is, hogy a nők hogyan tudják városi környezetben, modern életformában is újrateremteni a kapcsolódást a hagyományokkal, és miért nő ma az igény a kézzel végzett tevékenységek, a lassulás, a közösségi jelenlét iránt. Az internetnek hála pedig már azt is jobban megérthetjük, mely hagyomány honnan származik és mit szolgál.
„Ha csak annyira összegyűlnek a nők, hogy a kezük együtt járjon, akkor ott biztos, hogy bölcsességek el fognak hangzani.”
Fonóasszony külön hangsúlyozta a film gazdag szimbolikáját: a hegyet mint az önismeret metaforáját, a lányok nevét mint a fény különböző aspektusait, és a női archetípusok rétegzettségét.
A beszélgetésben szóba kerül még:
- Hogyan lehet ma tudatosan visszatanulni az ünnepek jelentését?
- Miért hiányzik a közösségi intimitás a modern életből?
- Mit jelent a női örökség a hétköznapokban?
- Hogyan működnek a női archetípusok a filmben?
- Mi az oka annak, hogy a kézműves tevékenységek újra népszerűek?
- Hogyan alakulhat egy lány sorsa, ha kiszakad a közösségből?
A Vermiglio – A hegy menyasszonya már a mozikban!
