Az izlandi író-rendező Dagur Kári finom humorral átszőtt, érzelemgazdag filmjét a Berlinalén mutatták be először, majd a Tribecán a legjobb film, a legjobb színész és a legjobb forgatókönyv díját nyerte.
A 43 éves Fúsi (Gunnar Jónsson) még mindig az anyjával él. A túlsúlyos, magányos férfit nap mint nap piszkálják emiatt munkahelyén, a helyi repülőtéren, ahol csomagkezelőként dolgozik. Esténként a fő szórakozása az, hogy heavy metal számokat kér a helyi rádió kívánságműsorában, vagy második világháborús csatákat játszik el miniatűr figurákkal. Barátja alig van, életét a napi rutinok teszik ki.
Fúsi élete azonban megváltozik, amikor anyja udvarlója beíratja őt szülinapi ajándékként táncórákra. Itt ismerkedik meg a különc Sjöfnnel (Ilmur Kristjánsdóttir), aki szép lassan kicsalogatja a magányos férfit a csigaházából, Fúsinak pedig nem kell sok, hogy teljesen belehabarodjon a nőbe. Ám hamarosan kiderül, hogy Sjöfn a virgonc felszín alatt legalább annyira sebzett, mint Fúsi.