A Néma csöndben a cselekmény több párhuzamos szálon fut, melyek gyújtópontjában két fiatal lány megerőszakolása és meggyilkolása áll. 1986-ban a 11 éves Pia piros biciklijét az otthonához közeli búzamezőn találták meg, majd a szomszédos tóban bukkantak a holttestére. Napra pontosan 23 évvel később, ugyanazon a búzamezőn szintén egy piros biciklit találnak az arra járó munkások, és a Wighamm házaspár ráismer 13 éves lányuk, Sinikka kerékpárjára.
Krischan, a nemrég nyugalmazott rendőr, aki az első nyomozást vezette – de nem sikerült kézre kerítenie a tettest –, meg van győződve arról, hogy összefügg a két bűntény. Nyugdíjba vonulása miatt szabadúszóként keresi a tettest, és minden eszközt bevet célja eléréséhez: összemelegszik Pia még mindig gyászoló anyjával, és ráveszi, hogy egy talkshowban beszéljen fájdalmáról, hátha ez a közelükbe vonzza a gyilkost. Krischan megszállottságában társra lel a középkorú, megözvegyült Davidben, aki a hivatalos nyomozást folytatja. A gyilkost az első pillanattól kezdve ismeri a néző, de nem tudhatja, hogy tényleg ő követte-e el a második gyilkosságot is, hogy a rendőröknek sikerül-e elkapniuk, valamint milyen indítéka volt a bűntény(ek)hez.
A svájci Baran Bo Odar debütáló mozifilmje lebilincselő thriller, melyben nem csak a gyilkos megtalálásán van a hangsúly, hanem a tragédiában érintettek lelki folyamatain. Ehhez Baran Bo Odar a legjobb színészgárdát választotta, élén a dán Ulrich Thomsennel (Testvéred feleségét…, Ádám almái, Egy jobb világ). Figyelemre méltó még a Good bye, Lenin!-ből ismert Katrin Sass és Burghart Klaussner, valamint a Soul Kitchenben is játszó Wotan Wilke Möhring.
A Néma csönd Locarnótól Palm Springsen és Stockholmon át számtalan nemzetközi filmfesztiválon bemutatkozott, köztük a hazai Titanicon.