„A férfiség, mint biológiai nem és a férfiasság összecsúszik az emberek fejében”
Szakpszichológusként a legkülönbözőbb korú emberekkel foglalkozik, óvodásoktól kezdve egészen az időskorúakig, a konzultációkba pedig bevonja az érintettek családját is. Az anyák egyenjogúságának ugyanannyira a híve, mit az apák emancipációjának. Szél Dávid nem csak pszichológusként, de bloggerként is foglalkozik az apaság kérdéseivel. Apapara című blogján rendszeresen ír a saját élményeiről és az ehhez kapcsolódó társadalmi kérdésekről. A Mozinet Nagylátószög új epizódjában vele beszélget Veiszer Alinda a február 22-én mozikba kerülő Lefkovicsék gyászolnak című film kapcsán. A Mozinet új bemutatójában Lefkovics Tamás (Bezerédi Zoltán), a nagyszívű, de konok bokszedző egy váratlan haláleset miatt kénytelen egy hetet eltölteni fiával, Ivánnal (Szabó Kimmel Tamás). Iván az apjával való konfliktus elől Izraelbe menekült, ahol ortodox zsidóként él és eszerint neveli hatéves fiát is. A két férfin keresztül két világ feszül egymásnak, aminek a tétje a család egyesülése.
„Sokszor látom, hogy a férfiség, mint biológiai nem, és a férfiasság, mint maszkulinitás, összecsúszik az emberek fejében.”
A beszélgetésben Szél Dávid elmondja, érzékelhető némi változás ugyan az apaszerepek körül, a széles társadalmi elvárásrendszer továbbra is a dolgozó, pénzkereső apát részesíti előnyben a törődő apával szemben és ugyanígy a gondoskodó anyát a dolgozó anyával szemben. A hagyományos férfiasság hiánya sokak szemében a férfiségre, mint biológiai nemre is visszahathat.
„Volt nagyon régen egy általános iskolás lány, aki járt hozzám, több mint egy éve dolgoztunk, és akkor egyszer csak megkérdeztem, hogy hívja a szüleit, hogy szólítja őket meg. Mondta, hogy az anyukámat anya, az apukámat meg sehogy. És akkor kiderült, hogy együtt élnek egyébként, együtt reggeliznek, vacsoráznak, és az apukáját nem szólítja meg.”
Szél Dávid szerint sajnos máig nagyon gyakran előfordul az eltávolodott apa szerepe, aki ugyan fizikailag jelen van a család életében, de a gyerekkel való kapcsolódásból, nevelésből gyakorlatilag kivonódik. Ez, és még rengeteg más problémakör (pl. családi történetek, traumák) sok esetben tabuvá válik, így kibeszéletül marad.
„Egy tabu nem úgy néz ki, hogy elmesélek valamit, és aztán a gyerekem lelkére kötöm, hogy erről nem beszélhet. Hanem úgy, olyan légkört teremtenek tudattalanul az emberek, hogy ne is akarjon a gyerek kérdezni, és ha mégis megtud valamit, akkor arról ne beszéljen.”
Elmondja, a családon belüli tabuk nem függetleníthetőek a széles társadalmat övező tabusítási mániától sem. Ami Magyarországon többek között betudható annak is, hogy a szocializmus alatt az ember sokszor nem mondhatta ki egyenesen, amit gondol, és ez a végül a gyereknevelésbe is beszűrődött.
A Lefkovicsék gyászolnak február 22-étől a mozikban!
A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.
