Gyenge Zsolt: A valóságunk groteszk, vagy a film, ami bemutatja?
Gyenge Zsolt filmteoretikus és kritikus, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója. Fő kutatási területei közé tartozik az avantgárd, valamint a film fenomenológiai elemzése, ami a néző érzékszervi és testi élményeit vizsgálja a filmek befogadása során. Vele beszélget a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában Kovács Gellért a már mozikban futó Fekete pont kapcsán többek között arról, hogyan mutatja be az egyén és a rendszer viszonyát, és hogy mik a tabuk és valóság ábrázolásának hagyományai a magyar filmben.
A Mozinet új bemutatójában a Berlinből hazaköltözött tízéves Palkó (Paul Mátis) csodálkozva szemléli egy átlagos magyar iskola mindennapjait: ájuldozó gyerekek és végeláthatatlan beszédek az ünnepélyes tanévnyitón, finomfőzelék és hipós felmosóvíz jellegzetes szaga a menzán. Egyedül Juci néni (Mészöly Anna), a pályakezdő tanárnő érti őt meg igazán, aki szintén elszenvedője a házmester-kultúrában megragadt intézményi rendszernek. Szimler Bálint helyenként groteszkbe hajló, örkényi hagyományokat továbbvivő nagyjátékfilmje számos hazai producer együttműködésében, független alkotásként valósult meg.
„Azt szokás mondani, hogy míg a diktatúrákban karhatalmi kényszer van, a kapitalizmusban pénzügyi kényszer. Adott esetben nem engedem létrejönni a filmet azáltal, hogy nem adok rá finanszírozást. Aztán ha mégis össze tudod kaparni, akkor ám legyen, de tízszer már nem fogod tudni összekaparni.”
Gyenge szerint a Fekete pont nem annyira ellenzéki, mint inkább rendszerkritikus film, amilyenek jóformán csak függetlenül készülhetnek el az utóbbi években. Ez egyfajta „tűrt” kategória, amibe azok a filmek tartoznak, amik dokumentarista ihletettséggel foglalkoznak kortárs problémákkal.
„Tényleg az a kérdés, hogy a valóságunk a szürreális vagy a groteszk, vagy ez a film, ami ábrázolja azt? Mert hogy számomra a valóság sosem lehet groteszk vagy szürreális, hiszen megtörténik, annak a bemutatása viszont lehet az.”
A film sajátos, realisztikus, de mégis groteszk fogalmazásmódjáról Gyenge elmondja, szerinte az általános iskolai hétköznapok sűrített, pőre bemutatása hordozza magában az abszurd elemeltség lehetőségét. Azáltal, hogy a vásznon látod, amit magad is átéltél, rájössz, hogy egy abnormális valóságban élsz.
„Ezek a gyerekek elmennek a forgatásra és másnap iskolába mennek. A saját életüket játsszák, még ha megrendezve is. És ez a legfiktívebb filmet is dokumentaristává teszi.”
Az amatőr gyerekszereplők játékát a 70-es évek Budapesti Iskola filmes mozgalmához köti, ahol a színészek kvázi magukat alakítják, mert olyan helyzeteket játszanak el, amik velük is nap mint nap megtörténnek. Többek között ez adja Gyenge szerint a Fekete pont hitelességét.
A Fekete pont már a mozikban!
A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.
