Johan Grimonprez teljes egészében a ’60-as évek dzsesszzenéire vágott filmje, a Háttérzene államcsínyhez elsöprő erejű, lenyűgöző és magával ragadó mozi, amely a tavalyi év egyik legünnepeltebb dokumentumfilmjévé vált: elnyerte a Sundance Filmfesztivál innovációs különdíját, majd a legjobb dokumentumfilm kategóriában 2025-ben Oscar-díjra jelölték. A film május 1-től látható országosan a mozikban a Mozinet forgalmazásában.
Előzetes:
A Háttérzene államcsínyhez összehozza a hidegháborút, a posztkoloniális Afrikát, a nyugat-európai politika kétszínűségét, a faji megkülönböztetést és minden idők legnagyobb dzsesszzenéit. Az 1960-as év „Afrika éveként” került be a történelemkönyvekbe. A kontinens több országa ekkor nyerte el függetlenségét a gyarmatosító hatalmaktól, és vált az ENSZ tagjává. Ezzel egyidőben elindult a verseny, melyik politikai blokk – a nyugat vagy a Szovjetunió – tudja magához csábítani a frissen alakult országokat, köztük az egyik legfontosabbat és legnagyobbat: a Kongói Demokratikus Köztársaságot. Az ország első demokratikusan megválasztott miniszterelnöke Patrice Lumumba volt, akit az amerikai és belga vezetők túlságosan szuverénnek tartottak, és mindent megtették, hogy elmozdítsák a helyéről.
A film adatlapja és a moziműsor itt érhető el.
