Dragomán György: „A művészek olyanok, mint az erdőkertészek”
Mit érez egy fa? Lehet-e empátiával fordulni egy másfajta létezés felé, és mit tanulhat ebből az ember önmagáról? A Mozinet Nagylátószög új epizódjában Kovács Gellért filmkritikus Dragomán György íróval beszélget Enyedi Ildikó új filmjéről, a Csendes barátról, amely január 29-től látható a hazai mozikban.
A Mozinet új bemutatójában egy idős fa áll egy botanikus kert közepén. Magányos, ahogy a kert többi lakója is – sok ezer kilométerre eredeti élőhelyüktől, hogy megcsodálhassuk, megfigyelhessük őket. Ahogy mi őket, úgy ők is megfigyelnek minket. Tanúi rövid, kusza, zajos és zaklatott életünknek. A film három történetet mesél el, ember és növény három tétova találkozását, amikor ez a kétfajta, radikálisan különböző érzékelés egy pillanatra igazán összekapcsolódik. Emberi hőseink, akárcsak a kert növényei, kívülállók, magányos lelkek. És épp úgy vágynak a kapcsolódásra, ahogy ők.
„Gyerekkoromat egy diófa határozta meg”
Dragomán György személyes élményein keresztül is kapcsolódik Enyedi filmjének világához. A beszélgetés során szóba kerül a növényekhez fűződő bensőséges viszony, a lassú idő tapasztalata, és az a kérdés is, hogy megérthető-e egyáltalán egy fa létezése emberi nézőpontból. A Máglya című regényében fontos szerepet kap egy diófa, amely nagyanyja kertjében állt, és meghatározó szerepe volt Dragomán gyerekkorában.
„Nekem van egy olyan elméletem, hogy a művészek is, meg a tudósok is olyanok, mint az erdőkertészek: elültetnek egy fát, és az nem nő gyorsabban, mint szeretnék”
Az alkotás lassúságáról, a megérési idő szükségességéről is beszél. A filmben megjelenő tudósfigurák és az alkotói folyamat párhuzamai mentén szó esik arról is, hogy az igazi felismerések magányos, időigényes belső munkából születnek meg, ezt a folyamatot egy fa elültetéséhez hasonlítja Dragmán.
„Valószínűleg ezért lehet szeretni ezt a filmet: a szelíd bátorságáért”
A film olyan, ma is élesen vitatott kérdésekről beszél, mint a feminizmus, a környezetvédelem vagy a tudatkutatás, mégis ítélkezés nélkül, szelíden és empatikusan közelít hozzájuk. Dragomán Miyazaki, Wim Wenders és Tarkovszkij világához hasonlítja a Csendes barátot, egyúttal az egyik legköltőibb filmnek nevezi, amit valaha látott.
A beszélgetésben szóba kerül még:
- Lehet-e novellát írni egy fa nézőpontjából?
- Hogyan változtatja meg a filmnézőt a lassú, meditatív ritmus?
- Milyen filmes és irodalmi előképei vannak a Csendes barátnak?
- Hogyan kapcsolódik a pandémia tapasztalata a film magányábrázolásához?
- Miért válik az empátia a film egyik legfontosabb kulcsfogalmává?
A Csendes barát január 29-tól a mozikban, a Mozinet forgalmazásában!
