„Az építészet maga a téboly”
François Mitterrand elnök a francia forradalom 200. évfordulójára új építészeti jelképet akar emelni Párizsnak. A nyílt pályázatot meglepetésre a dán Otto von Spreckelsen nyeri meg egy monumentális, a humanizmusnak emléket állító diadalív tervével. Az Egy dán építész Párizsban ennek az ikonikus épületnek a megszületését, valamint a művészi vízió, a politika és az emberi megszállottság konfliktusát dolgozza fel.
Május 26-án premier előtt vetítettük az Egy dán építész Párizsbant, a film után Erő Zoltán, Budapest főépítésze és Smiló Dávid építész, a TEREBINTH Stúdió társalapítója beszélgetett Borenich Leventével, az Építészfórum szerkesztőjével arról, hogy mit árul el ez a történet az építészetről, a hatalomról és a jelenkori Magyarországról.
„Szerintem tök fontos az ilyen típusú nagy állami beruházásoknál, hogy sok esetben ezek a projektek totális tébolynak tűnnek. Ez a film jól mutatta be azt, hogy maga ez a varázslatos építmény egy nagyon végiggondolt folyamat mentén jött létre. Közelről nézve maga téboly. (…) Ilyen téboly a Sydney-i Operaház, ilyen téboly nálunk a Parlament, ilyen téboly a Budai Vár egésze.”
A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogyan változik a nagy építészeti projektek megítélése az idő múlásával. Smiló szerint azok az épületek, amelyek megszületésük pillanatában pazarlónak, értelmetlennek vagy megvalósíthatatlannak tűnnek, évtizedekkel később gyakran egy város vagy egy ország identitásának meghatározó elemeivé válnak. Hol húzódik a határ a vízió és az őrültség között? És ki dönti el, hogy megérte-e?
„Szerintem az a gyönyörű ebben a filmben, hogy a két figura nagyon árnyaltan van megrajzolva. Az egyik pragmatikus, a másik idealista. De mind a kettőnek nagy az egója, egyiket sem lehet nagy egó nélkül csinálni. Nyilván erről szól a film drámája.”
Erő Zoltán szerint Stéphane Demoustier filmje ritka pontossággal mutatja meg az építészi lét belső ellentmondásait. A történet nem egyszerűen két ember konfliktusáról szól, hanem arról a kettősségről, amely szinte minden alkotóban jelen van: a pragmatikus szakemberről és a saját elképzeléséhez mindenáron ragaszkodó művészről.
„Hát ettől most szorong a szakma. Egymást kérdezik, hogy te mit csináltál az elmúlt 16 évben, hogyhogy még élsz? Mert hogyha élsz, akkor kollaboráns voltál. Ha nem élsz, akkor jófej vagy.”
A film apropóján szóba került az építészek és a politika viszonya is. Erő Zoltán felteszi a krédst, vajon felelőssége van-e annak, aki közhatalom által finanszírozott projekteken dolgozik. Elválasztható-e az épület attól a rendszertől, amely létrehozta? És mit kezdünk azokkal a monumentális beruházásokkal, amelyek politikai korszakok lenyomataiként maradnak ránk?
Az Egy dán építész Párizsban már a mozikban!
A film adatlapja itt elérhető.
Fejezetek:
- Intro
- Az építészet mint téboly
- Kétféle építész: idealista és pragmatikus
- Van-e értelme egy „funkciótlan” ikonikus épületnek?
- Építészet és politikai hatalom
- Közérdek vagy reprezentáció?
- Budapest, a Vár és Rákosrendező
