A láthatatlanok

Négy mindenre elszánt szociális munkás nőknek fenntartott hajléktalanszállót vezet. Állandó vendégeiket fürdővel és meleg étellel várják, mindent elkövetnek, hogy segítsék az emberi méltóság megőrzését és a társadalomba való visszailleszkedést. Amikor az emberi tényezőt teljesen figyelmen kívül hagyó bürokraták ellehetetlenítik őket, hősiesen szövetkeznek, hogy a szabályokat áthágva segítsenek pártfogoltjaikon: tovább üzemeltetik a helyet, éjszaka menedéket nyújtanak, nappal pedig azon fáradoznak, hogy kiépítsék vendégeiknek a megfelelő szociális hálót. Magánakciójuk azonban nem maradhat sokáig titokban.

A láthatatlanok szeretnivaló karakterrel teli igaz történet, amelyben a profi színészek oldalán a hajléktalanok önmagukat alakítják. A film hazájában az év meglepetés sikere lett, több mint másfél millióan látták.

Idézetek kritikákból

„maradandó, sokszor nézős jelző mindenképp jár Louis-Julien Petit művének”
Filmtekercs

„Ken Loach fantasztikus filmjeit és az olasz neorealizmus legjelesebb alkotásait idéző, hiteles, csodálatos és emberi film.”
Eszter és a filmek

„mellbevágóan őszinte és pontos megmutatása az emberi léleknek”
Style magazin