“Elképesztő felelőssége van a filmkészítőnek abban, hogy akár a szereplő helyett is döntsön”
Az Anyáim története társrendezőjeként 5 évig követte az örökbefogadás előtt álló pár, Virág és Nóra viszontagságos történetét a szivárványcsaláddá válásig és azon túl, a január 4-én mozikba kerülő Nem halok meg című filmjében pedig egy galériatulajdonos küzdelmét mutatja be a hasnyálmirigyrákkal, aki a betegségben nem a tragédiát, hanem az újrakezdés lehetőségét látja. Dér Asia dokumentumfilm-készítőként sokszor szembesült már a rendező és az alanya közti személyes viszony dilemmáival, egy másik ember lefilmezésének etikai kérdéseivel. A Mozinet Nagylátószög új epizódjában Kovács Gellért filmkritikussal beszélget a DAU. Natasa című film kapcsán.
A DAU egy nagyszabású társadalmi és művészeti kísérleti projekt volt 2009 és 2011 között. Ilja Hrzsanovszkij rendező az ukrajnai Harkovban grandiózus, szinte városnyi díszletben teremtett újra egy ’50-as évekbeli szovjet kutatóintézetet és annak mindennapjait. Több mint négyszáz amatőr választotta az ukrán jelen helyett a szovjet hatvanas éveket, és költöztek be ide, hogy a nap 24 órájában a meghatározott karakterekben éljék az életüket. A kísérlet során a rendező folyamatosan 35 mm-es kamerákkal forgatott, a 700 órányi filmanyagből készült első bemutatásra kerülő játékfilm volt a DAU. Natasa.
„Gyomorgörcsöm lett ettől, nagyon felkavaró ez a film”
Kovács Gellért és Dér Asia a beszélgetésben kitérnek arra, mik lehetnek egy emberkísérlet morális kérdései, hogy átélhetővé tehető-e egy egyébként már széthullott diktatúra, és ha igen, annak mik az erkölcsi vonzatai.
„Ezek valós emberek, akik tényleg belefeledkeznek teljes mértékben a szerepükbe, és itt látunk nagyon intim részleteket veszekedés közben, látunk szexjelenetet, látunk nagyon-nagyon felkavaró részeg jeleneteket, ahol konkrétan megissza a vodkát a lány, és rögtön ki is hányja.”
A dokumentumfilm és a fikció határait feszegető film kapcsán szóba kerül a dokumentumfilm-rendezők víziója és felelőssége közti sokszor ellentétes viszony, mennyiben rendelhető alá a film alanya a rendező koncepciójának.
„Amikor több évig forgatunk egy szereplővel, akkor ott nagyon hamar elfelejtődik a kamera. És egyszerűen a stáb jelenléte, az nem a nyilvánosságot jelenti többé, és ezért olyan dolgokat is megmutatnak, megélnek kamera előtt, amit még a forgatás előtt soha nem gondoltak volna, hogy a nyilvánosság elé tárnak. Szerintem elképesztő felelőssége van a filmkészítőnek abban, hogy akár a szereplő helyett is döntsön és gondolkodjon.”
A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.
DAU. Natasa a Cinego kínálatában.
