
A Berlinálén Arany Medve-díjjal jutalmazott Dahomey a 41 éves szenegáli-francia Mati Diop munkája, és meglepetésre nyerte el az egyik legrangosabb európai filmfesztivál idei fődíját. A 67 perces film önmagában sem különösebben szórakoztató, sem pedig nagyon innovatív: Párizsban dobozokba zárt kultikus faszobrok hazatérését rögzíti a nyugat-afrikai Beninben, 2021-ben. A történet azonban erős, és a képi megjelenítés is fontos üzeneteket hordoz – nyilván ennek elismeréséül kapta a díjat.
A Dahomey arról szól, hogy mit jelent egy nem különösebben nagy és befolyásos, de történelmére és kulturális tradícióira büszke afrikai ország számára a gyarmatosító Franciaország által elhurcolt nemzeti kultúrkincs egy jelentős szeletének visszaszerzése. Macron francia és Talon benini elnök megállapodása nyomán 26 fából készült királyszobor és más műtárgy tér vissza Párizsból Cotonou-ba, Benin kulturális és gazdasági fővárosába – másik többezer viszont, a film tanúsága szerint, egyelőre külföldön marad. Mit kezdenek a hírrel a fiatal benini értelmiségiek, akik az eseménynek szentelt fórumon cserélnek véleményt egymással? – ez a film voltaképpeni cselekménye. A fiatalok politikailag kritikusak, és nem félnek kritizálni sem az országuk műkincseit ellopó és külföldre hurcoló imperialista világrendszert, sem az azoknak csupán egy töredékét visszaszerző saját államelnöküket. A fórumon számos nő kap megszólalási lehetőséget, akinek véleményét hangsúlyozottan nem övezi kisebb érdeklődés vagy tisztelet, mint a férfiakét.
– Mit jelentenek számunkra ezek a szobrok, örüljünk-e a hazatérésüknek, és adjunk-e érte kreditet az elnöknek? – ezek a fórum résztvevői által leginkább feszegetett kérdések.
– Hogyan érthetnénk meg a nemzeti kulturális tradícióink tárgyi lenyomatainak jelentőségét, ha az erről folytatott vitát is franciául folytatjuk, mert nem beszéljük a saját törzsi eredetű nyelveinket? – kérdezi egy fiatal nő.
– Mindenki tudja, hogy a modern „vallások” követői is őrzik a vudu szertartásokat – teszi hozzá egy férfi.
Az ősi, törzsi kultúra és a gyarmatosítás előtti világkép továbbélésének szimbolikus reprezentációját a film részben a dobozokba zárt királyszobrok narrálják és kommentálják.
Katarzis nincs, helyette többrétegű és többjelentésű, egymásba kapaszkodó találkozási pontok vannak. Törzsi és modern, benini és francia, afrikai és európai, fiatal és öreg kulturális mintázatok, tradíciók és percepciók vitatkoznak egymással, és próbálják megválaszolni az identitás legalapvetőbb és legsúlyosabb kérdéseit: kik vagyunk, és hogyan tekintsünk az időben és térben korlátozott, de – reményeink szerint legalábbis – metafizikai tartalmakkal interferáló létezésünkre?
A Dahomey – Kik vagyunk? január 30-tól a mozikban!