A rendező, Mati Diop, aki első fekete nőként versenyezhetett és nyert is az Atlantics című filmjével Cannes-ban, már maga is kulturális statement, egy igazi ikon.
A csupán egy órás Dahomey magabiztos és nyugodt rendezői vezetésével a Benin gyarmatosítása által elszenvedett kulturális traumáról beszél, a továbblépés lehetőségéről és annak teljes képtelenségéről. Filmje sok szinten szól a nézőhöz. A hazatérő műkincsek szelleme, amely vissza-visszatérő monológjaival jelenik meg, kiindulópontot ad a film megértéséhez. Ebből a távoli, már ismeretlen, mítikus szellemvilágból tekintünk rá mindarra, ami történt és történik ezekkel az alkotásokkal.
A film első felében a Párizsból hazatérő szobrok csomagolása megformálja azt a tárggyá alacsonyodást, amit egy kontextusából kiszakított kultikus alkotás átél. A második felében azonban egy intellektuális vitába csöppenünk, amelyet egy, az európai agressziót történelmileg több hullámban megélt ország fiatal egyetemistái folytatnak a műkincsek hazaérkezése kapcsán.
Ez a vita adja számomra a film valódi értékét. Vajon szükség van-e arra, hogy ma az ember a múltban keresse önmagát? Mit jelenthet Benin fiataljainak, hogy saját nyelvük helyett a „megörökölt” francia nyelven írják le azt a keresést, amelyet felülírt kultúrájuk után folytatnak? Kell-e nekik, nekünk a múlt? Kell-e ebből fogalmaznunk magunkat? Természetesen azonnal Trianonra gondol az, aki a világ ezen részén nőtt fel, vagy én zsidóként a zsidóságot ért veszteségekre. Aztán azonnal átszövi agyamat a sok adat, amelyben különféle emberek felfoghatatlan károkat okoztak más embereknek, csoportoknak a történelem során.
Személy szerint én szakítani vágyom a múlttal, mert azon túl, hogy ismernünk kell történelmünket, törekednünk kell a jelen szabadságára. Kérdés, hogy ma létezik-e valódi szabadság, amikor egy egészen más típusú, szintén kultúravesztéssel járó online és brand-gyarmatosítás folyik világszerte? Filmje éppen erre irányította a figyelmemet. Melegen ajánlom a megtekintését.
A Dahomey – Kik vagyunk? január 30-tól a mozikban.
